Prológus

The Sun Loved 

The Moon So Much

He Died Every Night

To Let Her Breath

~***~

Sziasztok!
Meghoztam az ígért prológust. Kissé rövidke, de így terveztem, hiszen minden jön majd a maga idejében. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket. Kommenteljetek, dobjatok pipákat a bejegyzés alá. Minden kulturáltan megfogalmazott véleményt szívesen fogadok. Plusz remélem, hogy tetszik ez a kis galaxisos metafora, szerintem illik a bloghoz, de ezt ti döntsétek el!

Tatum Dawn

~***~

Gondoltad volna, hogy a Hold az egyik, ha nem a legmagányosabb teremtmény a világon?

Nem? Akkor töprengj csak el rajta! A Holdat millió és millió csillag veszi körül, ám mégis kitaszítva kell, hogy éljen, ugyanis egy csillagképbe sem illik bele, mégis éjszakáról éjszakára a csillagok ragyogását kell figyelnie anélkül, hogy rá bárki is figyelne. És mindannyian tudjuk, hogy milyen sorsra van ítélve az, aki csak egy kicsit is kilóg a sorból.

Ajánlott zene: [LINK]

Abbie Van Wart pont olyan, akár a Hold.
Kiközösítve éli élete minden egyes napját a hollandiai Bedum városában, mióta apja kétes üzletekbe keveredett. Lóg a suliból, tiszteletlen a tanárokkal, szemtelen a felnőttekkel, elutasító az osztálytársaival, és ami a legrosszabb; pszichológus kezelésére szorul anélkül, hogy arra ténylegesen szüksége lenne, csupán a társadalom nem tudja és nem is képes elfogadni azt, aki csak egy kicsit is más. Megbélyegzik, alaptalanul lázadónak vélik. Pedig ő csak nyugalmat szeretne.
Ha pedig mindezeket, a feljebb említett jellemzőket összeadjuk, akkor bizony az egyenlet végén egy igen kedvezőtlen eredményt, vagyis egy magányos lányt kapunk, aki már rég belefáradt abba, hogy megfeleljen a világ sablonos elvárásainak.

Ám azt mondják, van valaki, aki bármit megtenne a Holdért, valaki, aki a világ kezdete óta minden éjjel meghal azért, hogy Ő élhessen. A Nap titkos szerelme a Holdnak. Utolsó sugaraival minden egyes nap belekapaszkodik az éjjelbe, csakhogy még egy utolsó, kacér pillantást vethessen rá, majd halálos álomba merül. Az egész olyan, akár egy szörnyű átok, mely a kezdet kezdete óra ciklikusan ismétlődik egészen a végig. Mégis ez a körforgás tartja életben mindkettőjüket. A remény. A remény, hogy csak egy pillanatra is, de újra láthatják egymást.

Ám mi van, ha Abbie-nek nincs Napja?
Vagy mégis lenne?

Abs' soha nem hitt a tündérmesékben, így abban sem, hogy egy kis környezetváltozás majd megújíthatja az életét. Szerinte minden ember ugyanolyan. Ám pszichológusa pont azzal az ötlettel állt elő, hogy bizony 1400 km-re az otthonától jobb lehet az embernek.  És mind tudjuk, hogy a felnőttek általában teljesen fordítva gondolkoznak, mint a tinik. Ami szerintünk nem jó, az szerintük jó. Így került hát Abbie Magyarországra, mely a nyüzsgő Hollandia után kész rémálomnak indult.
A lány megpróbál elzárkózni társai elől, erős burkot von maga köré, ám azzal nem számol, hogy az itteni emberek bizony kedvelik a titokzatosságot és a rejtélyeket. Abbie egy darabig tartja magát, viszont a jég lassan felolvad, mikor találkozik Annával, aki olyan, mintha eltitkolt ikertestvére lenne, és Kevinnel, akit a városbeli lányok csak a kis dögös olasz néven emlegetnek.
Kevin lenne Abbie Napja?
A fiú ugyan érdeklődik a lány iránt, ám egy Van Wart soha nem adja magát könnyen, ami csak bonyolít a helyzeten. Na meg az sem segít, hogy a környék rosszfiúja is üstökösként robban be kettejük közé.
Időközben rég elfeledett titkokra is fény derül, melyekről Abbie nem szeretne tudni, mégis, akarata ellenére is beléjük gabalyodik. De neki semmi köze sincs Szófiához. Nem is ismeri. Soha nem is beszélt vele. Sőt mi több, életében nem találkozott még vele, mégis mindenki vele hasonlítja össze.
Problémák gyűlnek és oldódnak meg. Barátságok, szövetségek köttetnek és szakadnak szét örökre. Bonyodalom bonyodalom hátán, gimis hierarchia, a lányok bonyolultsága, a fiúk egyszerűsége, ironikus humor és erős nők.

Tarts velem te is ebben a könnyed, jó adag fűszerben meghempergetett romantikus sztoriban! Az epilógus végére pedig én garantálom, hogy legszívesebben te is a William Shakespeare-be járnál!